A Lajta-ág
A Lajta-ág élövilága
Mint egy zöld bársonyszalag fogja közre a Lajta-ág a folyót és kíséri végig a Lajta-ág Fertő-tó vidéke turisztikai térségen. A mocsaras rétek, mezők, erdők és mezőgazdasági területek váltakozása egy nyugodt természeti táj hangulatos összképét kelti.
|
|
|
|
|
Az élövilág
A tájat meghatározó tényezők a víz jelenléte és az általa okozott változások. A folyóágak olyan dinamikus életterek, melyeket időszakos jelleggel víz önt el, létrehozva és fenntartva az élettér jellegzetes flóráját és faunáját.
Az árterek a vizet ideális módon tudják megszűrni és elraktározni. A folyamatos átalakulásban az erózió és feltöltődés is szerepet játszanak. A vegetációt a betelepítés, elöregedés és a különböző fejlődési szakaszok egymásmellettisége határozza meg.
Az árvizek így tehát a folyóágak élővilágát nem károsítják, éppen ellenkezőleg, elősegítik annak regenerációját:
- a vízszintváltakozások és a hozott hordalék megfiatalítja az ártéri erdőt
- az árvizeknek köszönhetően nő a faji sokszínűség, mivel az így kialakult zátonyszigetek és lerakódások új vegetáció létrejöttének kedveznek
- az árvizek átalakítják a domborzatot és új vízelvezető utakat hoznak létre, mely az értékes ökoszisztéma túlélését biztosítja
Flóra és fauna
A folyó és a holtág közvetlen közelében fűzfák, ezüstnyárfák, fekete nyárfák és mézgás égerfák nőnek, melyek tűrik a magas vízállást és állandó nedvességet. Előfordulásuk a visszatérő árhullámokat jelzik.
A folyótól kicsit távolabb eső részeken, melyeket már csak a katasztrófaszerű áradások öntenek el, olyan keményfák nőnek, mint például a szilfa, kocsányos tölgy, gyertyánfa, mezei juhar és mint különlegesség a tatárjuhar és a hegyes levelű kőris, melyek Kelet-Ausztriában csupán a March és a Lajta-ág területén fordulnak elő.
Az észak-burgenlandi Lajta-ág egyedülálló táját nagyban meghatározzák az őserdőszerű sűrű erdők és holtágak és ökológiai kötelékként kapcsolják össze a Duna-ág és Fertő-tó nemzeti parkokat. A rendszeres árvizek által életben tartott terület a természetes állapotába visszaállított folyómeder mentén védett életteret biztosít számos, részben megritkult számú növény- és állatfajnak.
Hód, túzok, fogoly, kuvik, jégmadár, szürke gém, fekete harkály, nagy szarvasbogár és még sok más lakó figyelhető meg a madárcsicsergéstől hangos területen.
Óriási, öreg fák széles választéka, salátaboglárka, mocsári gólyahír, májvirág, kankalin és ritkának számított sárga vízililiom lakját még a folyópartot. A holtágakat békalencse és sárga tavirózsa fedi. Míg a peremövezet mezőgazdasági hasznosítás alatt áll, melynek során a biológiai földművelés fontos szerepet tölt be, addig a Gattendorf és Nickelsdorf között a Lajta és Kis-Lajta által kialakított „Lajta sziget” az érintetlen természet nyugalmát tükrözi holtágával és őserdőszerű élővilágával.
A Lajta-ágra a csonkolt faforma jellemző, mely az egész térséget és annak peremvidékét meghatározza – az egykori földművelés emlékei. A bizarr hatású fák kinézetüket az úgynevezett csonkolásos faformálásnak köszönhetik, melynek során a fiatal fák törzse kb. 3 m magasságra vissza lett vágva. A visszanövő ágak rendszeres eltávolításának köszönhetően a fák hosszanti növekedése volt megfigyelhető. A fán ejtett sebek behegedése során jött létre a fák tipikus megjelenése. Az eljárás gazdasági jelentősége a hosszú, pálcaszerű ágakban rejlett, melyek hajlíthatósága sokoldalú felhasználást tett lehetővé. Egyik ilyen például a ma már majdnem teljesen feledésbe merült kosárfonás művészete. A csonkolt fák ágaiból fonott kosarak nem csupán sokszínűek és jó kinézetűek voltak, de sokoldalúan hasznosíthatók, ellenállók és hosszú életűek is. A csonkolásos technikát elsősorban fűzfákon alkalmazták, melyek esetében erős a hajtásfejlődés, de metszettek szilfát, nyárfát és kőrist is.
Mivel a kosárfonás mesterség mára majdnem teljesen kihalt, a csonkolásos faformálás is egyre inkább feledésbe merül. Nem rég óta vannak törekvések a kultúrkincs megőrzésére, mely ma egy fontos ökológiai feladatot lát el: menedékhelyet nyújt számos állatfaj számára. A metszés helyén üregek és korhadásos rések keletkeznek, ezáltal egy különleges életteret alkotva. Több mint 200 bogárfajnak és 130 lepkefajnak adnak otthont ezek a fák. Az üregeket harkályok használják költőhelynek, továbbá olyan veszélyeztetet fajok, mint a kuvik, búbos banka vagy a kerti rozsdafark költöznek be. Menedéket nyújt számos emlősnek is, mint a menyét vagy a nyest, sőt, még a denevérek is itt nevelik kicsinyeiket és használják lakóhelyként.